Bármennyire bizarr, a világ legismertebb maffiózója is nehézsorsú kisgyerekként kezdte az életét. Alphonse Gabriel Capone 1899. január 17-én született New Yorkban, Nápolyból emigrált olasz szülők gyermekeként. Noha számos más nemzetiség között élt, iskolatársai állandóan „digónak” csúfolták, ami miatt kirekesztettnek érezte magát. Olaszos keresztnevét is éppen ezért rövidítette Al-re. Hiába tűnt jó eszű gyereknek, agresszív dührohamai miatt hamar ott kellett hagynia az iskolát: tizenévesen megverte egyik tanárát, amiért eltanácsolták, így hamarosan pedig az alvilág vasmarkába került. Először a hírhedt Fankie Yale bandájához, a Five Points-hoz csatlakozott.  Ebben az időben a maffiafőnök brooklyni Harvard Inn nevű bordélyházában dolgozott csaposként és kidobóként. Becenevét, a „Sebhelyesarcút”, avagy Scarface-t is ekkor szerezte, miután egy lány miatt kitört verekedésben késsel megvágták . Capone megjelenésének ez egyfajta zord, méltóságteljesebb megjelenést kölcsönzött. 1918-ban feleségül vette a nála két évvel idősebb ír lányt, Mae Coughlint, és még abban az évben megszületett közös fiúk, Albert „Sonny” Francis Capone. Végül Chicagóban kötöttek ki, ahol Capone John Torrio keze alá került. Gyakorlatilag ő volt „felfedezője” és mentora. Szinte apjaként tekintett Torrióra, és ketten egyre nagyobb hatalomra tettek szert. Akik nem működtek velük együtt, azoknak bérgyilkosaik véres bosszúját helyezték kilátásba. Az állandó rettegés és a féktelen erőszak végül visszavonulásra késztette Torriót, így Al Capone került a ranglétra tetejére, ezáltal pedig hatalmas vagyont és roppant hatalmat örökölt. Mire észbe kapott, már cirka ezer ember sorakozott a keze alatt, hogy minden parancsát szemrebbenés nélkül teljesítsék. Szeszcsempészet, szerencsejáték és prostitúció adta vagyonának tetemes részét – mintegy háromszázezer dollárnyi forgalmat. Hatalma nemsokára a politikába is begyűrűzött, bárkit lefizetett, akit csak akart. Rendőröket, politikusokat, közembereket. Mindenkit.

Hogy pozícióját fent tartsa, szüksége volt megbízható emberekre, akik akár az életüket adnák érte. Nem csoda, hiszen a ’20-as évek nem csak jazztől dübörgött, hanem bizony fegyverropogástól is. Capone folyamatosan bérgyilkosok célpontja volt ezekben az években: számtalan alkalommal rálőttek, de életét nyugodtan rábízhatta testőreire. A hatóságoktól sokáig nem kellett tartani, pedig számos ember halála száradt a lelkén. Ellenségeit mindig hidegvérrel csinálta ki. Egyszer, mikor tudomást szerzett néhány árulóról, Capone nemes egyszerűséggel meghívta csalfa embereit egy bankettre, amit az ő tiszteletükre rendezett – majd amikor a buli a tetőfokára hágott, elővett egy ajándéknak álcázott buzogányt, és szétcsapta a fejüket. A következő alkalommal pedig addig rugdosta Cicero polgármesterét amíg meg nem halt – mindezt a helyi erők szeme láttára! Leghíresebb gyilkossága mégis az 1929-es „Valentin-napi mészárlás”, aminek célja legfőbb riválisának, George „Bugs” Morannak a kivégzése volt. Őt és embereit a Lincoln Park közelében található S-M-C Cartage Company garázsába csalták, ahol rendőrruhába öltözve rájuk rontottak, és hét embert végeztek ki, akik semmilyen ellenállást nem tanúsítottak. Capone szerencsétlenségére azonban Moran nem volt közöttük, mert a sors közbeszólt – egyszerűen elaludt, és lekésett a találkozóról. Al Capone Chicago Első Számú Közellenségévé vált. Ekkor kezdett szorulni a hurok a maffiafőnök nyakán, hiszen félelem és rettegés árnyékolta be az egész várost. A helyi szerveknek ugyanis halvány lila gőzük sem volt, hogyan keríthetnék kézre a kor legrettegettebb, legbefolyásosabb maffiavezérét, akinek mindenhol voltak kapcsolatai. Végül Frank J. Wilsonra, a Pénzügyminisztérium ügynökére hárult a feladat, hogy rács mögé jutassa. Caponét a Legfelsőbb Bíróság határozata alapján ítélték el, mely fenntartotta a jogot a kormány számára, hogy adót szedjen még illegális bevételek után is. Így 1931. október 24-én Capone végül adócsalás miatt került börtönbe Atlantában, majd 1934-ben szállították át az Alcatraz zord szigetére. Az évek során Al Capone elméje teljesen megbomlott: testi-lelki-szellemi leépülés gyötörte. Valószínűleg már régebb óta lehetett valami elmebaja, ami a börtön hatására csúcsosodott ki. A meggyötört ex-maffiafőnök egy emberi roncs lett, mire 1939 novemberében, 39 évesesen szabadlábra helyezték. Soha többé nem volt képes folytatni a vezetést. Végül tüdőgyulladást kapott, melyből már sosem épült fel. A legendás Al Capone, a szervezett bűnözés szimbóluma hosszú betegeskedés után, 1947. január 25-én távozott az élők sorából.

forrás: style.hu