Több mint egy évtizedig élt a városban Székhelyi József színművész, a Szegedi Nemzeti Színház volt igazgatója, aki most a köldöknéző Tisza-parti munkátlanság vállalása helyett közelebb költözik a családjával a Madách Színházhoz-írja a delmagyar.hu

Úgy döntöttem, elhagyom a várost. Eladtam az újszegedi házamat, ami különösen azért fájdalmas, mert a kislányom, Sára Anna szülői háza. Egy apukának ez rettenetes fájdalom. Az élet kényszerített rá. A Madách Színházban sokféle produkcióban, sokféleképpen számítanak rám, de a jövés-menés mostanra felőrölt, elfárasztott. Tovább nem tartható fenn, hogy kimaradok a kislányom életéből és a városéból is. Szegedet öreg szerelmesként továbbra is imádom, de be kell látnom: sem fizikailag, sem anyagilag nem vállalható tovább az ingázás. A család költözése persze óriási traumával jár, ráadásul a jobban teljesítő Magyarországon katasztrofális állapotban van az ingatlanpiac. Nagy veszteségek árán sikerült végül eladni az újszegedi házunkat, amelyet 6 héten belül át kell adnom a vevőnek. A Tisza-part helyett a Duna partján, Tököl, Szigethalom és Szigetszentmiklós csücskében találtunk egy másik házat, oda költözünk majd. Mindössze huszonvalahány kilométerre a Madách Színháztól – mondja Székhelyi József színművész, aki 2003 és 2008 között a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója volt, és több mint egy évtizede feladva budapesti otthonát a Tisza partjára költözött.

Életmentő műtét. – Azt gondoltam, folyamatosan lesz majd dolgom a szegedi színházban, de rosszul képzeltem. Az elmúlt években szinte persona non gratává váltam a teátrumban, amit nehezen viseltem. Döntésemet nemcsak szakmai hiperaktivitásom támasztja alá, hanem az is, hogy a Kárász utcán, a közértben, a patikában, a fagyizóban és a Tisza partján nagy fájdalom az engem kedvelő szegediek kézszorítása közepette naponta meghallgatni a panaszáradatot. A családomat is jelentette nekem a szegedi színház, és ha az ember a családjáról rossz híreket hall, az borzasztó.